A vasárnapi leves
Miért van mindig lassan gyöngyöző zöldség- vagy csontleves a tűzhelyen a hét utolsó napján?
A vasárnapi leves nálunk nem siet sehova. Reggel nyolckor felteszem a legnagyobb fazekat a tűzhelyre, belekerül a sárgarépa, a petrezselyemgyökér, egy jókora darab zeller, szemes bors és pár gerezd fokhagyma. Soha nem forralom vadul: a levesnek csak gyöngyöznie szabad, szép csendben, órákon át. Ez az illat az otthon maga. Nemcsak jóllakat, de megmelegíti az embert tetőtől talpig. Amikor megterítek az asztalnál, és a gőzölgő aranysárga levest a tányérokba merem, tudom, hogy a legegyszerűbb dolgok a legértékesebbek.
Ferenc (71 éves)
„Nem vagyok szakács, nem vagyok orvos. Csak egy öregapa, aki szeret jót és egyszerűt főzni a családjának.”